Mit ad nekünk az internet? TUDÁST. Nagy betűvel, egyedül, sok szemét között turkálva. Sokat morfondíroztam azon, hogy egyáltalán belevágjak-e vagy sem. A Blog.hu rendszer baráti és legalább egy admin-front egységet ad a kezünkbe. Az egyetlen fifika talán az oldaldobozokba bekopizott Twitter-generált html kód, meg mondjuk egy Youtube videó beágyazása. Ettől már joggal felülhetünk a Webkirályság trónjára. De lassítsunk, slow down jóbarát!
Amennyire kisstílű netgegnszter vagyok, annyira zavar, hogy valahogy nem klappolnak a dolgok a háttérben. Rosszul formázó szerkesztő, lassúság, bumfordiság. Úgy érzem, mennem kell a blog.hu-ról.
Alapvetően én üszkve 1 évvel ezelőtt láttam először weboldalt - hátulról. Különböző internetes forrásokra hagyatkozva leképeztem magamban, hogy mit akarok, de szellemi hátterem fikarcnyi se volt hozzá. Azt hallottam, hogy egy egyszerűen (értsd mezei internetező által használható) háttérrendszert kell találni, amire felpattintva egy sablont máris mehet a tartalomgenerálás. Nagyon sarkalatosan ez történt illetve adjuk hozzá, hogy folyton folyvást belementem a "manuális" részekbe. Szépen lassan azon kaptam magam, hogy többet babrálok a html kódban, mint a szövegszerkesztő részben (szakszerűen wysiwyg editor) és nem is feltétlenül az adminisztrátori felületen keresztül, hanem "jegyzettömbben". S ennyit a ködve vésző múltról.
Mától itt az új kezdet, az alapkő, a fundamentum, a rakétasiló, a bajusz nélküli Bokros Lajos, a mutáló Luciano Pavarotti.
