A megérkezés
Na, kérem alássan, megérkeztem Indonéziába!
A reptéren már alapból le akart nyúlni a hordárfiú 20 dollárral a csak azért mert ott állt mellettem, amikor a csomagomat vártam. Adtam neki 5 dollárt, hogy lássa a "fehér ember gazdagságát", de még ez is sok volt persze. Két projekttag vett fel a reptéren, aztán 5 órát álltunk a dugóban, de végül megálltunk zabbantani egy útszéli büfébe.
A ház ahol lakunk eléggé furcsa, még be kell lakni, mert nemrég vették. Nincs melegvíz, egy kis kádból merem a vizet a zuhihoz, elég extrémnek hangzik, de teljesen kibírható, semmi probléma nincsen. Ásványvízzel mosok fogat mert baromira olcsó itt, 20 ezer rúpiáért (kb. 450 Forint)20 litert kapsz. A kaja olyan, mintha egész nap egy kínai büfében ülnél, egy kínai kaját kedvelő embernek nem okoz nehézséget egyáltalán.
A család eszméletlen kedves, a reggeli egy beszarás, csirkehús, rízs, tészta, jázmin tea, meg valami ótvár szójakenyér, de úgyis a hús a lényeg.
Nagyon hálásak voltak a sok ajándékért, reggel csárdásra ébredtem, a szülők betették a hifibe a jó kis magyaros lemezt . Az a vicces, hogy azt hinnéd, hogy full dzsuva itt minden, meg teli van bogárral, de nem! A lakások egy bizonyos szinten tiszták, a csempe dominál, ennél fogva mezitláb dzsalunk. összvissz két hangyával találkoztam a lakásban, még szúnyog sincsen, pedig égő villanynál tárva-nyitva minden.
Ettől függetlenül rémisztően gettónak hat a környék. A szemetet nem viszi el senki, hanem a földbe csináltak betonból egy kis vájatot, ahol elégetik a szemetet.
Vezetni, na azt nem tudnak b*zmeg, leállósávban előzgetnek, dudálnak mint állat, az emberek többsége szimbiózist alkot a robogójával. Közlekedni szar Jakartában. A yard korrupt mint a szenny, pénzért bármit lehet (randombünti a rendőrtől csak úgy).
Érdekes módon se fejfájás, se jet lag, se semmi bajom nincsen, talán aludni nem tudok olyan jól a kurvameleg(!) miatt. Az amcsi srác, aki 3 hónapja itt van, ő meg aztán tényleg tartalommentes kaján nőtt fel, elég nyomi szegény pára, 25 évesen is elesettnek és gyámoltalannak tűnik, illetve könnyen átejthető(!) pénzügyileg, ő képes tényleg nyugati szintű árat kifizetni a dolgokért itt, ahol 1 pár eredeti Airwalk cipő négyszáz forint... whatever, de ő is egy pozitív alakzat. Mindenki szeretni fog mindekit.
Hajnali fél öt van és zeng az egész környék, imádkoznak a muszlimok, közben kukorékol a kakas, én meg magam alá csokizok a párás melegtől, amit megfejel az, hogy gyakorlatilag nem fúj a szél Indonéziában (erre a helyiek is panaszkodnak).
Heti ötször fogok dolgozni (4 nap napköziben, 1 az árvaházban), szóval lesz egy csomó időm, például szombaton az amcsi gyerekkel és a barátaival megnézzük a jakartai országkiállítást (F*szt), ami elég jónak hangzik. Talán lesz alkalom lógni Balin is pár napot az arcokkal (F*szt).
Hogy őszinte legyek, sokkal nagyobb sokkra számítottam, de ettől függetlenül várom a kalandokat és a kedves mama főztjét, aki szerint a „nagy fehér embernek sokat kell ennie”,,, és milyen igaza van. Mámmá, Mámmászittá!
Stakeholders Eventen jártam (az ottani AIESEC partnerei-támogatói részére adott fogadás), ahol alumnikkal kezeltem és külföldi cégek főnökeivel, nagyon májer volt. Ugye itt egy csomó muszlim van, például az egyik @er csaj aki ünnepi hidzsábot viselt nagyon kedves volt, tiszta kulturális sokk ilyen emberekkel lazulni, azt hinném, hogy távolságtartóak, de közben együtt megy a dili(!) a többiekkel.
Indiai lakótársnőm nagyon kedves, éppen most dumáltunk egy csomót a különböző kultúrákról. A projektben van egy svájci csaj, aki persze nagyon visszafogott, mint Ulrikék, akik a konfettit egyből a porzsákba öntik (Bödőcs Tibor nyomán). Még két Kínai fog jönni a héten, fankis csoport leszünk.
Este még elmentünk karaokézni, botrányos volt a sok popsláger, azért néha beflesselgettünk az amcsi sráccal Will Smith-re meg Beatles-re.
Puszicsók, sörétestészta
MEGJEGYZÉS: Rátaláltam a 2010. nyarán íródott naplómra és ezen kordokumentum lapjait osztom meg. A helyenként nyers fogalmazást képek, linkek és dőltbetűvel szedett megjegyzéseim egészítik ki 2 év távlatából.
